A Gyermek tehát kétféle formában nyilvánulhat meg bennünk: lehet természetes vagy alkalmazkodó, ami a szülők múltbeli elvárásaira adott válasz. Az emberek közötti tranzakciók mindaddig simán működnek, ameddig kiegészítő jellegűek. Tehát ha az egyik fél szülői megjegyzésére a gyermeki énállapotból érkezik reakció, akkor minden rendben van, vagy ha a Felnőttnek a Felnőtt válaszol, abból sem lesz gond. A problémák ott kezdődnek, amikor megbomlik ez az összhang – ezt hívjuk keresztezett tranzakciónak. Például, ha a férj, mint Felnőtt megkérdezi, hogy "Nem láttad véletlenül a pénztárcámat? ", és erre a feleségéből előbújik a Szülő, és azt a választ adja: "Nem igaz, hogy nem tudsz vigyázni a dolgaidra", akkor ott hamar elszabadul a pokol. Lássunk néhány példát a játszmákra! Most rajtacsíptelek, te gazember! Eric Berne ezt a játszmát a pókerezéssel szemlélteti. Képzeljük el, hogy az egyik játékosnak négy ásza van. Ha az illető a "Most rajtacsíptelek, te gazember! " játszmában pörög, akkor nem annak örül, hogy megnyeri a játékot vagy elképesztő összeg ütheti a markát, hanem hogy az ellenfele most maximálisan ki van neki szolgáltatva, azt csinál vele, amit akar.
Tudom. Szoktunk találkozni a belső világban, a belső világunkban. Közös világ. Kint találkozunk, és átsétálunk a belső világba a hídon. Nem mindig, csak néha. Amikor ketten vagyunk. És amikor szabad, amikor a külső világ nem tart vissza. Mindig visszatart. Rég nem voltam ott. Vágyom rá. Ő is. De neki most jó a külső világban is. Nem akar oda visszamenni. Miért akarna. Fél. Fél, hogy ha bejut, akkor nem akar majd kimenni, de lehet, hogy muszáj lesz. Régen is muszáj volt. De ha elég sokat vagy kint, a külső világban, annyira vágysz a belső világra, hogy nem lesz muszáj kimenned. Csak akkor muszáj, ha nem tökéletes belül. Ha zavar van a rendszerben. Régen hibás volt a belső világban a rendszer. Kimentünk, hogy megjavítsuk. Még nem jó. Lehet, hogy már működne, de még nem tökéletes. Még várni kell. Itt kint. A külső világban, várni kell és játszani. Várni és játszani.
"Szerencsére a játszmamentes intimitás, amely az emberi életvezetés legtökéletesebb formája (vagy legalábbis kellene hogy legyen), olyan nagyszerű ellenszolgáltatásokat nyújt, hogy kiegyensúlyozatlan személyiségek is biztonsággal és jókedvűen válhatnak meg játszmáiktól, ha a jobb kapcsolathoz megfelelő partnert találhatnak. " —ezért adta Isten a házasságot, játszmamentes intimitás, hogy aztán a hétköznapok harcait, játszmáit sikeresen játsszuk. Fenti idézetek az Emberi játszmákból vannak, egy következő bejegyzésben a Sorskönyvből hozok néhány sort. Dr. Koncság ajánlója:
(3 id�zet) 1910. m�jus 10. — 1970. j�lius 15. kanadai sz�rmaz�s� pszichi�ter Figyel�s K�nyvek Az emberek �llapota nemegyszer gyorsabban javul vil�gos termekben, mint hom�lyos szob�kban. A nyertes tudja, mi lesz a k�vetkez� l�p�se, ha vesz�t, �m nem besz�l err�l; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz majd, ha vesz�t, de sokat fecseg arr�l, mi lesz majd, ha nyer. Szabadd� v�lunk, mert nem k�nyszer�l�nk r�, hogy csup�n azt �rezz�k, amire megtan�tottak.
Ő valószínűleg kapott a szüleitől olyan sugalmazást, hogy ne gondolkozz!, azaz ne gondold végig, milyen a helyzet és mit kellene tenned. Ennek egy válfaja, amikor valaki nagyon sok erőfeszítést tesz ugyan, de az utolsó előtti pillanatban mégis megáll. Majdnem összeházasodik a kedvesével, de az utolsó pillanatban mégis összeveszik vele, mert egy belső hang azt súgja neki, nem szabad megélnie a beteljesülést. Túlzott kontroll Aki hajlamos túlságosan ragaszkodni ahhoz, hogy a kezében tartsa az irányítást, mindent racionálisan megtervez, kiszámít, elrendez, és ettől várja azt, hogy az élete olajozottan működjön. Szerinte mindig csak a megoldást kell keresni, nem nyavalyogni. Az élet a szemében akkor hibátlan, ha műveletsornak tekinti, és nem foglalkozik azzal, hogy másokat, adott esetben a párját hogyan érinti mindez, mert csak hátráltatja. Ez a csapda gyakrabban jelenik meg férfiaknál. Az ilyen típusok látszólag sikeresen élik azt az életet, amire vágytak, de a válságos helyzetekben kiderül, hogy komoly hiányérzettel küzdenek.
Mert ha én magam lennék, nem értenének, s hiányozna a híd. Ezért játszom én is. Játszom egy külső világot, ami teljes mértékben különbözik a belső világomtól. Hiányzik a híd a külső és belső világom között. Valahol mindig hiányzik. Ha belül vagyok, nem tudok kijutni. Nincs híd. Félek. De kívül mi van? Dehogy félek. Mert nem szabad félnem. Nem szabad látszania. De félek a találkozástól. Mi van, ha ő, ha ő hidat tud építeni a belső és külső világom között, és előhozza, előcsalogatja a kis dobozban rejlő titkokat. Tudom, hogy ő meg tudja építeni. Régen is tudta. De már ő is más. Már ő is játszik. Mint mindenki. Neki is hiányzik a híd. Neki én tudom felépíteni. Nem szabad. Mert ő más. Én is más vagyok. Nem úgy, mint régen. Régen más volt. Félretettük a belső világunkat, az igazit. Most mások vagyunk. Félretettem, hogy később előhozhassam. Hogy később előhozhassa. Ő. Szeretem. Belül. Kívül is, de máshogy. Feltétel nélkül. Nem tudja. De belül igen. A belső világban pontosan tudja. Nem mondta.
2. […] Frappáns a cím, nekem tetszik, az olvasó szabályosan akarja harapni a szavakat. Mondjuk, jó hogy szabályosan, senki sem szeret szabálysértésbe bonyolódni… Szóval, vannak gondolataim, mint mindenkinek, mert leállítani nem lehet a keletkezésüket, az áramlásukat, olyanok, mint a sivatag dűnéinek homokszemei. Az érzelmek vezette emberi játszmák szövik a napokat, a jó hír, – mert van – […] Nagyon fontos témát boncolgat az alábbi írás. Napi szinten találkozom a szakmámból kifolyólag is és szülőként is a jelenséggel. A jelenség él, létezik, még azokban a családokban is, ahol amúgy ügyelnek a tökéletesség látszatára. Tudjuk, hogy kinek mit írogat a "telefonozó" nagyon okos, ügyes, példagyerekünk? Szívből ajánlom ezt a cikket minden szülőnek. Jusson el minél […] A mindennapi munkámban máris tapasztalom. Az elmagányosodást, az internetes közegben történő bántalmazások nyomait, illetve hogy mindezek feloldására van igényük a gyerekeknek, de nem kapnak segítséget. Vágynak barátokra, meg is fogalmazzák, ki is mondják, de nincs felnőtt, aki segítsen kialakítani ehhez az online-mentes közeget.
Még jobban átfonja az életvitelt, ha a gyerekeket is bevonják a játszmába. A férj totálisan kivonja magát a gyerekeket illető döntésekből, majd ha rosszra fordulnak a dolgok, például iskolai problémák adódnak vagy bármi egyéb, akkor azonnal elő lehet venni ennek a játszmának a különféle frázisait: "én megmondtam" vagy "nézd meg már megint, mit csináltál". E játszma pszichológiai előnye egyértelműen a felelősség kerülése. Jó ellenszere, ha visszahárítjuk a döntést arra a félre, aki mindig elhárítja. Űzött vad Ez a hajszolt háziasszony játszmája, aki egyszerre nyolc szerepet próbál otthon vinni: szakácsnő, anya, takarítónő, isteni szerető, a ház úrnője, remek társalkodó partner stb. Az újságban bújja azokat a rovatokat, amelyek a nők szerepmegfelelésének nehézségeit taglalják. Sirámai a "fáradt vagyok" panaszban összegződnek. Azonban ne tévedjünk meg, ő az, aki mindent, ami csak adódik, a nyakába vesz: ha este vacsorára hívják a barátaikat, ő még délután elviszi a gyerekeket edzésre, tortát süt, kitakarít, ajándékot vesz és virágokat, ötfogásos vacsorát főz, függönyt mos.
Eric Berne szerint mindenki játszik játszmákat, amelyek a valódi intimitás pótlékai. Az Emberi játszmák c. "bestseller" nyomán már sokak számára ismerős Gyermeki, Felnőtti és Szülői énállapotok azt hivatottak kifejezni, hogy minden emberben többféle lélektani realitás él – és határozza meg társas kapcsolatait. Amikor egy helyzetben a bennünk élő Gyermek aktivizálódik, az azt jelenti, hogy az ember úgy és olyan céllal reagál, mint tette volna kislány vagy kisfiú korában. Ha a Szülő énállapot a meghatározó, akkor az olyan, mintha valamelyik szülőnk múltbeli reakcióját ismételnénk meg vagy direktben, vagy közvetve: ilyenkor valaki úgy válaszol, ahogyan annak idején elvárták tőle. Minden pillanatban valamelyik énállapotunk jut kifejezésre. Az énállapotok ugyanakkor nem egyértelműen negatívak vagy éppen kívánatosak. A Gyermek sok szempontból a személyiség legértékesebb része tud lenni: játékot, kreativitást, spontaneitást kölcsönöz a személyiségnek, azonban ha az emberben lakó gyermeki én zavart, nem egészséges, akkor például függő, megbántott vagy sértődött reakciókat tud csak produkálni.