Martfű, a magyar cipő fellegváraként híresült el, mégis a cseh származású Jan Antonin Baťa volt az, aki először fantáziát látott a Tisza menti falucskában. A cipőgyár területét 1939-ben vásárolta meg, majd három évvel később Cikta Rt. néven a termelés is megkezdődött. Az államosítás után a hangzatos Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat elnevezést kapta, a többi már történelem. A sors iróniája, hogy Martfű a cipőgyár mellett egy sorozatgyilkos rémtetteivel írta be magát a történelembe. Ezen a héten Martfűre utazunk. A Baťa testvérek cipőbirodalma magyar földön A Baťa testvérek 1894-ben Zlinben alapították azt a cipőgyárukat, amely pár év múlva a Monarchia leghíresebb üzemévé vált. A szorgos munka és a vállalkozó kedv meghozta gyümölcsét. A gyárat amerikai mintára futószalag-termeléssel iparosították, hiszen ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a kézzel készült cipők kora lejárt. A családi vállalkozásból kinőtt gyár pedig terjeszkedni kezdett. Martfű puszta ígéretes területnek tűnt, hiszen itt összefutott közút, vasút és folyó.
Legenda, fogalom, kategória. Van, aki Budapesten hordta boldogan, míg másoknak New Yorkban lett különleges közép-európai kedvence. A 100%-ban magyar márka, ami mellett már a 70-es években sem ment el senki szótlanul. Igazi magyar sikertörténetnek indult és kis szünet után, 2003-tól egy kiváló szemű vállalkozónak köszönhetően újra, a mai napig az. Mert a Tisza Cipő már csak ilyen: volt, van és lesz. A Tisza-történet 1971-ben indult, vagy mégis inkább az 1930-as években? Két nevet érdemes felemlegetni a martfűi cipőgyár kapcsán: Thomas Batáét, aki megalapította a gyárat Martfűn, majd az 1949 augusztusi államosítás után már Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat néven futó cégét, mely Magyarország legnagyobb cipőgyára lett. Érthető okokból ekkor ez főleg a magyar piacra és a szocialista országokba készítette termékeit. 1970 decemberében adták be új logójuk engedélyezési kérelmét, melyet 1971 első hónapjaiban hagytak jóvá. A ma is ismert Tisza cipő T-s logója ekkor született meg. Nemzetközi sikerek a Tiszán innen és túl A 70-es években kezdődött meg tehát a ikonikussá vált sportcipők gyártása.
A tervek szerint autópályát, hajózható csatornát és számos szatellit várost is építtetett volna ide Jan Antonin Baťa. A nagyszabású tervekbe közbeszólt a világháború, meg kellett kurtítaniuk az eredeti elképzeléseiket, annál is inkább, mert a család emigrálni kényszerült, személyesen nem is tudták felügyelni a beruházást, csak képviselőiken keresztül. Így lett az eredetileg nyolc gyárépületből végül csak egy, a munkásoknak otthont nyújtó negyvenhárom Baťa-házból pedig huszonegy. Végül, Cikta Rt. néven 1943-ben kezdődött meg a termelés. Ugyanakkor a cipőgyár. nemcsak lakhatást biztosított a dolgozóinak, hanem igen jó fizetést is. A munkások gyerekeinek bölcsődét, óvodát és iskolát hoztak létre, sőt, a szakképzést is lehetővé tették. A termelés a háború idején sem állt le, igaz, olyan fokú hiánnyal küzdött a cipőipar, hogy egy ideig gumitalpú cipők helyett, fatalpúakat gyártottak. A háború után a zlíni gyárat is államosították. Ettől kezdve negyven évig szerte a világon gyártottak és árultak Baťa cipőket, csak éppen Csehszlovákiában nem, alighanem ez volt az egyetlen "betiltott cipő" a kommunizmus alatt.
2003ban a Clash Kft. szárnyai alatt a régi kaptafák és szerszámok újra munkába lettek fogva. Sajnos a régi telephelyen nem sikerült megvalósítani az újjászületést ezért a régi logós új Tiszák már Cibakházán készültek, ahol biztosítva voltak a körülmények a minőségi gyártáshoz. A leporolt és újragondolt cipők a retro és oldscool életérzést megtartva tört tovább és azóta is dübörög. Napjainkban Pécs mellett, Szentlőrincen és Tiszakeszin készülnek a cipők és magabiztosan állja meg a helyét a márka itthon és külföldön is egyaránt.
Április 2. Büszkék vagyunk, hogy sikerült a mai rohanó világban életben tartani egy olyan régi márkát ami az idősek szemében nosztalgikus, a fiatalok szemében előremutató érzést ébreszt. A minőségi alapanyagok, a színes választék és az underground egyediség mellett a legnagyobb munka és legnagyobb megelégedést mégis a márka magyar mivolta okozza. A legfontosabb pillér, hogy ezt még az olykor szeszélyes hazai körülmények között is a ma napig megtartsuk. Tisza cipő a mai jól ismert védjeggyel 1971 óta létezik, de a kultikus martfűi gyár története korábbra vezethető vissza. Az 1930as években települt Martfű területére és óriásit lendített a település fejlődésén, mondhatni beindította a modernizációt. Nem csak az ottanik életét változtatta meg, de a magyar könnyűiparban is meghatározó szerepet töltött be a gyártelep beindulása. A háború után államosították és 1950 január 1-jétől hivatalosan is a Tisza Cipő gyár nevet kapta. A 60as évek végéig folyamatosan fejlődött a gyár és ezzel sokaknak jelentett megélhetést.
A siker már a teszt daraboknál óriási volt. A 2003 nyarán hivatalosan is ismét megjelent Tisza cipők rendkívüli fogadtatásra találtak. Vették és hordták azok, akiknek ez nosztalgiát jelentett, illetve vették és hordták azok a fiatalok, akiknek ez pont azt a szabadságot, magyar kötődést, stílust jelentette, amivel saját egyéniségüket megfogalmazhatták, felvállalhatták, amivel szembe mehetettek minden más trenddel, divatos márkával. A Tisza kultcipő lett, visszavonhatatlanul stílust teremtett. Tiszát csak a Tisza boltból És mindenhol ott voltak a "T" betűs cuccok: nyakba akasztható kulcstartók, matricák, naptárak tűntek fel a fesztiválokon, bulikban, szórakozóhelyeken. Aztán jöttek a márkajelzett, egyedi megjelenésű, stílusos pulcsik, zoknik, sapkák, táskák zenészeken, együtteseken, majd rajongókon, divatőrülteken, lázadásból, szeretetből, tiszteletből, márkahűséggel. Vidák László és tehetséges csapata – akik mára már fiatal grafikusokból, ruha- és cipőtervezőkből állnak –, a régi, megszokott modellek mellett pedig elkezdett új modelleket tervezni, időnként bevonva ebbe a hazai street art és digitális dizájn világából is művészeket.
Kovácsot halálra ítélték. Az első áldozat meggyilkolásáért ártatlanul elítélt Kirják Jánost pedig felmentették. A férfi tizenegy évet ült a szegedi Csillag börtönben. A martfűi rém, így tette hírhedté a várost, pedig valójában tiszaföldvári volt. Ma már nem Martfű a Tisza cipő otthona, de a márka ma is él, és ma is legalább olyan népszerű, mint a gyár fénykorában. TÉ Forrás: Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!
Ma a legnagyobb Baťa áruház Prágában, a Vencel-tér aljánál található. A martfűi gyárat 1949-ben államosították, és a Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat elnevezést kapta. Minden időben, Tisza cipőben! A gyár az '50-es és '60-as években csak a magyarországi keresletet elégített ki, kizárólag a KGST-piacra exportált. 1971-ben hagyták jóvá a Tisza Cipőgyár új logóját, mely után egyértelművé vált, hogy a gyár saját fejlesztésű sportcipő vonala meghozta a hozzá fűzött reményeket. Folyamatosan bővült a választék, a tornacipők és hagyományos félcipők után megjelentek a magas szárú cipők is, később pedig adott sportágakhoz külön is készítettek már vászon- és bőrcipőket. 1974-ben Kiváló Áru minősítést kapott, de a minőséggel egyébként sem lehetett gond, hiszen az Adidas márkával is szerződésben álltak. Hogy Martfű és a cipőgyára mennyire volt tényező a korszakban, jól mutatja, hogy Valentina Vlagyimirovna Tyereskova 1963-ban, első nőként az űrben járt, 1965-ben pedig látogatást tett a martfűi cipőgyárban.
Miután szakmai kiállításokon és külföldi utazásai során már látta, hogy a különböző világcégek retro modellekkel jönnek ki, kiváló érzékkel arra gondolt, hogy ideje a Tiszába új életet lehelni és a régi klasszikust elővenni. Sok munkával, kitartó érdeklődéssel meggyőzte a martfűi gyárat és megállapodást kötött: övé lett a T betűs logó, jöhettek az új modellek. A márka újjáélesztése a klasszikus modellek újrapozícionálásval kezdődött. Szó szerint maradva a régi kaptafánál, az eredeti szabásminták és archív felvételek alapján, négy régi modellel, de már a 21. századi ember számára megfelelő, magas minőségű alapanyagokkal elkezdték a Tisza cipők gyártását. Kultviselet Az első modelleket Vidák László barátai, ismerősei, hiteles, a fiatalok között, az éjszakai életben mozgó, fesztiválokon is megforduló zenészek, Dj-k kezdték el hordani. A márkatulajdonos így kitapasztalhatta, milyen fogadtatásra számítson, milyen közönség felé nyisson. Azt gondolhatná bárki, hogy erre a gerillamarketinges kezdeményezésére nem kapta fel senki a fejét, titokban maradt, ám tévednének, akik arra fogadnának, hogy a régi-új Tiszák nem tűntek fel.