Trey Parker és Matt Stone, akik addig az aktualitásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, mikor a részeket nem írták meg előre, hanem az epizód sugárzása előtti héten írták és rajzolták meg, elkezdtek előre gondolkodni. A munkamódszer nem változott, de különálló epizódok helyett folytatásos sorozatot írtak. Méghozzá zseniálisat. Az előző – a tizennyolcadik – évadban még döcögött az egybefüggő történet, itt már nemcsak gördült, de a korszellemre is tökéletesen ráérzett. Kifigurázta a radikális PC-kultúrát, amely csaholó bulldogként védi a kisebbségek jogait, de óva intett a Trump-alteregóvá előlépő iskolai tanártól, Mr. Garrisontól is, aki halálra akart baszni minden bevándorlót. Érdekes sci-fit írt a híreknek álcázott és mesterséges intelligenciává fejlődő reklámokról, amiktől nem lehet megszabadulni a neten, mert okosabb az embernél, és visszájára fordította a jótékonysági kampányok giccskliséit, mikor a kisvárosba települt Whole Foodsban még a hörcsögök egyetemi oktatására is adományozni lehetett.
A South Park a zseniális 19. évad után félresiklott, amikor dokumentálni próbálta a tavalyi amerikai elnökválasztást. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. A jó humorban mindig van valami meglepő. 2000-ben, amikor a magyar HBO elkezdte sugározni a South Park ot, még az okozta a meglepetést, hogy ezek a tésztaképű kisiskolások milyen kreatívan bazmegolnak és kurvaanyáznak. Tizenévesként volt valami felszabadítóan zsigeri a sorozat anarchikus, tabusértő humorában, de ahogy teltek az évek, a közönséggel együtt a sorozat is felnőtt, és az anarchia már nemcsak azt jelentette, hogy kiborítják a popkultúra szemetesét, és jót nevetnek például A passió gyilokpornóján vagy Mel Gibson rasszista agymenésein, hanem hogy minél gyorsabban és csípősebben reagálnak arra, ami Amerikát foglalkoztatja. A South Park ból ma már társadalmi folyamatokról és kulturális trendekről is megbízhatóan értesülhetünk, de ugyanezzel a lendülettel az egész cirkuszt is kiröhöghetjük. A csúcsra – egyikre a sok közül – 2015-ben ért a sorozat.
A kinézetet készítette: Sterbina Roland
Arra jut, ami a South Park ars poeticája is lehetne: a provokáció segítheti a közbeszédet, de más, ha politikai hatalomszerzésre használja valaki a trollkodást, mint ha nevettetésre. Kerek választ viszont csak ebben a témában fogalmaz meg a South Park, a lányok és fiúk harca kisiklik azzal, hogy nem Hillary lesz az elnök (érthetetlen például Bill Clinton, a First Gentleman fellépése), és az arányokat is rosszul találják el. A trollsztori egyáltalán nem olyan érdekes, mint amennyi játékidőt kap, a memóbogyók szála elvarratlan marad, Garrison elnökségével pedig érezhetően nem tudtak mit kezdeni az alkotók, akiknek a választás után újra kellett írniuk az utolsó epizódokat, és ilyen gyorsan nem tudtak mással előállni, mint hogy egy az egyben lekövették, vagy az internet lekapcsolásával nonszenszbe kormányozták az eseményeket. Kudarcukat egy interjúban is elismerték: "Valósággá vált a szatíra, amit így már nagyon nehéz nevetségessé tenni. A South Park legutóbbi évadában próbáltuk kifigurázni a valóságot, de nem tudtuk tartani a tempót, mert ami valóban megtörtént, az sokkal viccesebb volt, mint amit ki tudtunk találni.
Mr. Garrison mint Trump Parkerék lépten-nyomon meghökkentettek. Nemcsak azzal, hogy a PC-ben a punci-cincálás rövidítését látták meg, és egyetemista diákszövetségként (ún. fraternityként) ábrázolták a píszíseket, akik azért olyan polkorrektek, hogy erkölcsileg felsőbbrendűnek érezzék magukat és minél több csajt döntsenek meg. Hanem hogy rátapintottak arra, hogy az elmúlt években megváltozott a valóság koncepciója. Az évad legjobb epizódjában megbízzák a naiv Butterst, hogy előbb Cartman, majd Steven Seagal Twitterét is alakítsa védett térré, vagyis szűrje ki a negatív kommenteket. Hogy legyen minden szép és jó, akárcsak a reklámokban. Ez a kis akció pedig előcsalogatja a Valóságot. Egy musicalből szalajtott gonosz kis fickót, aki közli a hörcsögök egyetemi oktatására gyűjtő celebekkel, ne sírjanak azon, hogy az emberek gonoszok, mert a világ nem egy libsi művészkolesz. Pár perccel később a Valóságot felakasztják: jobb lesz így mindenkinek. Legalábbis South Parkban. A reklámok, a kamuhírek, a túlzó polkorrektség és a politikai gyűlöletbeszéd mind eltorzították, ha úgy tetszik, meggyilkolták a valóságot.
Ezért úgy döntöttünk, feladjuk a dolgot, és hagyjuk, hadd csinálják ők is a maguk komédiáját, és mi is csináljuk a magunkét. " Erre utal a záró epizód címe: Az ismert sorozat vége. Az angol eredeti ( The End of Serialization As We Know It) alapján azt is feltételezhetjük, a folytatásos formátumot könyvelték el kudarcként, mert nem volt elég idejük, hogy humorossá tegyék a valóságot. "Talán eljött a szatíra új, viccességen túli korszaka" – hangzik el a fináléban, de az is lehet, a humoristáknak csak idő kell, hogy feltöltődjenek, majd újragondolják és a változó világhoz igazítsák a komédiájukat. Az alternatív tényekkel ütős érveket és poénokat szembeszegező John Olivernek már sikerült ez a late night showk műfajában. Talán a South Park nak is menni fog.