Emléke sír a lanton még – No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! – S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. – S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. – Ha, ha! mi zúg? … mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma… De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduard angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.
E mű, Arany János egyik talán legismertebb, leghíresebb alkotása. Keletkezésének különös történelmi háttere volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kegyetlen leverése után következett hazánkban a Bach-korszak. Az ország vérben állt, a nép rettegett a megtorlástól és gyűlölte az osztrákokat. Nem bocsátotta meg Ferenc Józsefnek az aradi tizenhármat. 1957-ben az ifjú osztrák császár első ízben jött Magyarországra, és az ország legnagyobb költőjét, Arany Jánost kérték fel, hogy írjon egy dicsőítő verset az uralkodóhoz. A költőben még élt barátja, Petőfi Sándor emléke, aki a hazáért halt hősi halált, így visszautasította a felkérést. A zsarnok elnyomóhoz írt dicsőítő vers meggyalázta volna az elnyomás ellen küzdő barát emlékét. Helyette inkább megírta A walesi bárdokat, aminek elsődleges célja a nép elnyomás elleni lázadozásának ébrentartása és a csüggedők bátorítása volt. Arany a szabadságharc leverése után a kétségbeesés mély szakadékéba zuhant, és nem látván más kiutat, fel akart hagyni az írással.
A zenekar 1998-ban alakult Sopronban, ám a felállás megszilárdulását és egyben az aktív idõszak kezdetét 2003 februárjára datálhatjuk. A zenekar nevének a felvétele is erre az idõszakra esik. A vállalt stílus epikus folk-metal, rengeteg egyéb zenei (reneszánsz, népzene) elemmel dúsítva. 2003: Helyi és regionális koncertjei után a csapat decemberben rögzíti "A Walesi Bárdok" címet, viselõ hangzóanyagát, amelyen Arany János híres balladájának feldolgozása hallható három tételben. Az anyag sikerét a rengeteg koncertmeghívás és a kedvezõ kritikák is jól mutatják. 2004: A fogadtatás mindenhol kedvezõ. "A Walesi Bárdok" dalait rendszeresen mûsorukra tûzik a regionális rádióadók rock mûsoraiban és az Internetes rádiókban is visszatérõ vendég a csapat néhány nótája. A augusztusban a hónap zenekarává választja a csapatot. Egy nóta felkerült a német, Usound könyv és zenemûkiadó válogatásalbumára, illetve a "HammerWorld" júliusi kompilációjára. November elején boltba kerül a "Fergeteg" címet viselõ, bemutatkozó nagylemez, amelynek országos terjesztésérõl a Hammer Music Productions gondoskodik.