Mikor ez már jól ment, változtattam a szabályon. A következő kérdőszónál nem mondhatták meg a toldalékolt szót, hanem azt kértem, hogy mondjanak mondatot a kapott alakkal. A többiek feladata volt, hogy kitalálják, milyen szó állt a kártyán. Nagyon tetszett nekik ez a játék, csak az volt a baj, hogy gyorsan elszaladt az idő és kicsöngettek. (Ezt ők mondták. ) Van még néhány ötletem, majd megmutatom azokat is hamarosan. Ha nektek is tetszik valamelyik ötlet, készítsétek el, és próbáljátok ki ti is! Jó tanulást, jó játékot!
Jól fejleszti a figyelmet, hiszen bárkire bármikor sor kerülhet. Első osztályban egy, később két-három mondatot olvasson egy-egy tanuló. Olyan változata is ismert, amikor nem szólítunk, hanem a padsorok, csoportok között járkálva megérintjük annak a gyermeknek a vállát, akitől az olvasás folytatását várjuk. Ez a változat azért is praktikus, mert nem akasztja meg a szöveg tartalmi egységét a felszólításokkal. Természetesen mindkét változat esetében kívánjuk meg a hiba javítását! - Javító olvasás: Kijelöljük az olvasók sorrendjét (pl. padsoronként sorban, vagy csoportonként körben, az óramutató járásának megfelelően), és megmondjuk azt is, hogy minden tanulónak két mondatot kell olvasnia. Az olvasás menetében a hibásan olvasót nem saját magának, hanem a sorban utána következőnek kell javítania. - Versenyolvasás: Több menetben bonyolítjuk le. Lényege, hogy aki hibázik, az javítja a hibáját, de nem olvashat tovább, kiesik a versenyből. Az első menet addig tart, amíg mindenki nem olvasott. A második menetben csak azok olvasnak, akik nem hibáztak; a hibázók most is kiesnek.